Az 1948-as februári események változást hoz­tak országunk nemzetiségi politikájában is. Az itt élő, jogaitól megfosztott és ül­dözött magyarság vissza­kapta jogait és így az 1949-es esztendő folyamán már több magyar nyelvű iskola nyílt meg Dél-Szlovákiában. Technikai és adminisztratív jellegű akadályok miatt azonban csak 1950 szeptemberében indult meg minden ma­gyarlakta községben a ma­gyar nyelvű oktatás. A ki­sebb községekben a nem­zeti iskolában, a központi fekvésű falvakban az alsó ­fokú középiskolában tanul­hattak gyermekeink ismét anyanyelvükön. Ekkor ala­kult meg két osztállyal a volt református népiskola, és a volt vendéglő egy-egy helyiségében iskolánk is, Jesenské-i Magyar Tan­nyelvű Középiskola név alatt. Igazgatója Balázsné Kovács Margit lett és a há­romtagú tantestület továb­bi tagjai Zsuffa Margit és Vadkerty Katalin voltak. A tanulók száma napról-napra rohamosan nőtt. Egyre több tanuló iratko­zott át a helybeli szlovák tannyelvű középiskolából a magyar iskolába, ezért már októberben szükséges­sé vált egy harmadik osztály megnyitása is. Erre a célra a szlovák középiskola akkori igazgatója Ján Majersky, a volt reformá­tus iskola épületében levő szolgálati lakását, adta át iskolánknak. A harmadik osztály tanulói a nagyob­bik helyiségben lettek  elhelyezve, és a kisebbik helyiséget tanácsteremnek rendezték be. A tantestület Németh Zoltán détéri taní­tóval bővült, de óraadói minőségben bekapcsoló­dott még az oktatói mun­kába Habány Ottó, a hely­beli nemzeti iskola tanító­ja. 1951 január elsejével megszüntették a feledi járást így iskolánk átköl­tözhetett a járásbíróság megüresedett épületébe, és itt éli szorgos mindennap­jait ma is.

1952-ben két jelentős esemény történt iskolánk­ban. Tavasszal megalakult az első pionírcsoport, ami évtizedekre meghatározta iskolánk életét. A pionírtevékenység keretén belül számtalan akció zajlott le az iskolán és azon kívül, melyek nagyban befolyá­solták az iskolai életet egé­szen a rendszerváltásig. A másik fontos esemény az iskolai étkezde beindítása volt, amely kisebb kiha­gyásokkal, de jelentős átalakításokkal a mai napig üzemel.

Az első végzős növen­dékek az 1951/52-es tan­évben hagyták el az isko­lát. Ők huszonöten tablót is készítettek. Ez a szép hagyomány azóta is él is­kolánkon és rendszeresen minden évben végzős ta­nulóink tablójukkal aján­dékozzák meg az iskolát, hogy ezen keresztül nemzedékek generációi emlé­kezhessenek rájuk...

Az 1953/54-es tanévben iskolánk az új iskolatör­vény értelmében egyesült a Nemzeti Iskolával és Nyolcéves Középiskolává alakult. Az iskola vezeté­sével Seres Pált, a Dolné Zahorany-i Magyar Tannyelvű Nemzeti Iskola ta­nítóját bízták meg. Az Ő irányítása alatt, 1956-ban engedélyezte először a járási hivatal iskolánk mel­lett a napközi otthon meg­nyitását, melyben a nevelőnő Vozáry Sámuelné Ilo­na lett.

1959 októberében az alsó tagozat átköltözött a mezőgazdasági iskola he­lyére, ahol jelenleg is seré­nyen végzik napi teendői­ket és így megszűnt a kétműszakos oktatás. Isko­lánk kilencéves alapiskolá­vá alakult, melynek igaz­gatója továbbra is Seres Pál maradt, akit 1961-ben Csépe József váltott fel. Őt követte 1962-ben Bettes István, majd 1963-tól Ádám Barna kezébe került az iskola irányítása, aki Nagybalogról jött Feledre. 1970 november elsejétől Ádám Barna a Járási Iskolaügyi Szakosztály dolgo­zója lett, és helyére Koós Istvánt nevezték ki isko­lánk élére. Ekkor három épületben folyt az oktatás a község különböző pontján, de a 60-as évek közepén az 5. évfolyam körzetesíté­sével oly annyira meg növekedett iskolánk tanulói­nak a száma, hogy szükségessé vált új tantermek létrehozása. Az 1975/76-os iskolai évben el is kezdődött egy 6 tantermes épületrész hozzáépítése a fő épülethez, melyben 1978 októberétől folyik a tanítás. A fő épületben ek­kor kezdik el a központi fűtés beszerelését, de az al­só tagozat sajnos csak 1999-ben tudott búcsút mondani a füstölgő vas­kályháknak.

1975-ben iskolánk baráti kapcsolatot létesített a Klenóci Alapiskolával, mely több, élményekben gazdag kölcsönös látogatást ered­ményezett. Az 1977/78-as iskolai évben új barátokra leltünk a Dorogházi Álta­lános Iskola pedagógusai­ban és tanulóiban. A cserekirándulások, baráti láto­gatások két évtizeden ke­resztül maradandó és szép emlékeket hagytak ben­nünk. Többéves, sikeres munkánk elismeréséül 1978-ban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a "Szocialista verseny győztese" kitünte­tésben részesítette iskolán­kat.

1983-ban megszüntették a 9. évfolyamot. Ádám Barna visszakerült isko­lánkra, átvette az iskola vezetését, és nagy szakérte­lemmel irányította azt egészen 1991-ig. A rendszer­váltást követően, 1991-től Kamarás Imre lett az isko­la igazgatója, aki 1999-ben nyugdíjba vonult és tőle Zimanné Ondrejcsák Ágo­ta vette át az iskola irányí­tását. Ettől kezdve újra ki­lenc évfolyamossá bővült iskolánk.

Eredményes, sikerekben gazdag félévszázadot ha­gyunk magunk mögött. Az eltelt 50 év alatt sok szép eredményt ért el iskolánk az egyes járási olimpiászokon, vetélkedőkön és versenyeken, de ott voltunk több kerületi, sőt országos versenyen is. Görgei Mária orosz szavalóversenyen volt országos résztvevőnk. Pólós Júlia Prágában kép­viselte iskolánkat országos sakkversenyen, majd ké­sőbb csapatversenyben a Tábortűz kupáért vívott csatában a 4. helyezést ér­tük el. Bencs Mária, Bacsó Judit, Szaniszló Gabri­ella és Lakatos Éva a Pus­kin emlékverseny országos döntőjén szereztek dicső­séget iskolánknak. Borbás Zsuzsa a Szép magyar be­széd országos versenyén a 2. helyen végzett. Bálint Viktória bejutott a Tompa Mihály országos vers- és prózamondó versenyre. A Zselízen megrendezett Országos Népművészeti Fesztiválon tánccsoportjaink két alkalommal is elnyerték a 3. díjat és a közönség vastapsát. Gombaszögi fellépésükről így irt az Új Szó: "A jesenskéi (feledi) alapiskolából két tánccsoport is eljutott a rendezvényre. Nem véletlenül, hiszen mindkettő iskolapéldája is lehetne annak, hogy milyen színvonalon tevékenykedjenek gyermektánccsoportjaink." Évről-évre sikeresen sze­repeltek tanulóink a közé­piskolai felvételi vizsgá­kon. Számtalan színvona­las kultúrműsor igazolta iskolánk aktív kultúréletét. Gyűjtöttünk gyógynövényeket és hulladék anyagokat. Megszámlálhatatlan brigádórát dolgoztunk le mezőgazdaságunk és az erdészet megsegítésére, környezetünk tisztántartá­sára, a kultúrház építésé­nél, valamint az iskolai épület hozzáépítésénél.

Köszönet azoknak, akik mindennek részesei voltak és generációkon ke­resztül igyekeztek öregbí­teni iskolánk jó hírnevét.